- Ki a csaj? - Kérdezik a többiek csodálkozva. –

-Az új sofőröm! - nevetek fel hangosan. Senki sem érti. Gazdag család egyedüli gyereke, megengedheti magának, hogy ha kedve tartja modellekkel lógjon, ehhez képest... –

- Fiúk. Álljatok le. Nézzetek körbe és mondjátok meg. A ti kísérőitek közül ki tudná vezetni a kocsitokat? Hm? Kérdezek vissza immár komolyan. Csönd fogad. Kísérőm, akinek a nevét sem tudom még, döbbenten néz rám. 

- Dehát.. Kezdi. 

- Nyugi!-  Szakítom félbe. Remélem azért jogsid van... Mosolyodok el - . Pillanat, mindjárt jövök. A többiekkel egyeztetek, hogy és mint zajlik az eheti versenyünk.

Gazdag, elkényeztetett csemeték. Országúti versenyeken éljük ki magunkat, mert a lovaglás és a römi sosem kötött le minket. Az autók körülöttünk mindd - mindd drága sportautók. Corvette, Ferrari, Mercedes, Jaguar és két Lamborghini. Egy Countach és egy Diablo. Utóbbi az enyém. Sárga. Valahogy a sárga megnyugtat. A szabályaink egyszerűek. Csak gyári autók, tuning nélkül, a nyertes dönti el hol legyen a következő verseny és aki utoljára ér be, gyalogol. Kell a motiváció.Fél órával később a Countach papírjai és a kulcsai nálam. Kísérőm sötét haja finoman lobog az enyhe szellőben, a Diablo előtt áll, kerek formáit kiemeli a fényszóró. A hold már feljött, felhő sehol, a csillagok fényesen csillognak felettünk. Döbbenten néz rám. Mosolygok, majd a kezébe nyomom a Diablo kulcsait. Megdöbben.

- Most mi van. Kérdeztem, hogy tudsz-e vezetni, ugye? 

- Dehát... - Na, akkor mehetünk is. A Countach egy szörny, inkább gyere a Dióval.

Elsétálok. Új szerzeményemen még a verseny nyomai látszanak. Sérült első lökhárító és lezúzott bal oldal. Senki sem mondta, hogy sértetlen autót kapok. Beülök. Jobbkormányos. Igen, ezt már szeretem, így gondoltam én is. Előző gazdája, hozzám képest amatőr, nem mintha én olyan profi lennék, de az, hogy 6 éves korom óta gokartozok azért sokat hozott a konyhára. Mikor elindulunk, kísérőm, akinek a nevét továbbra sem tudom, még mindig le van döbbenve. Villogok neki, hogy kövessen. 20 perc után fordulunk be a birtokra. A garázsban mindenféle autó áll szépen sorba. Ferrari spyder, egy AMG Mercedes és még jópár mindenféle autó. A sort 2 erősen felmatricázott tuning autó zárja. A kincsecskéim. Egy Skyline és egy 86-os Hacsiroku. Hát igen. Élni tudni kell.Mikor kikászálódunk a kocsiból, a lány még mindig le van döbbenve.

- Remélem egy hét múlva ráérsz. Van egy meglepetésem a fiúknak. Kerek szemei értetlenül csillognak. - Válasz egyet és jövő héten azzal indulhatsz. Sajnos, csak a gyáriakat tudom felkínálni.

- őőő- Rendben, válasszak én? - kérdezek hirtelen. - Nézzük csak. A Diabloval látom elbírsz, talán a Spyder megfelel. Az szerintem passzol is hozzád. 

Felnevet. - Igen, azt hiszem az jó lesz. 

- Oké, akkor most hazaviszlek. Zárom le a beszélgetést.

Találkozásunk teljesen átlagos. Besétáltam egy hipermarketbe energiaitalért és cigiért. Ott állt előttem, megkérdeztem, van-e kedve kocsikázni. Kinevetett, de nem mondott nemet. Mikor közöltem, hogy ördögi autóm van, láttam, felkeltettem az érdeklődését. Mikor meglátta a sárga autót a többi között parkolni, azt hitte viccelek. Mikor elindultunk vele, már tudta, ez komoly. A nevét se tudom.Egy héttel később a közeli hegyekhez mentünk. Jól bejáratott útszakasz, többször voltunk már itt. A helyi rendőröknek esélye sincs, hiszen nem ránk vannak felkészítve, de mindig próbálkoznak. Gps-ek belőve, útvonal tiszta. Hát lássunk hozzá.

- Oké fiúk. Szóval. Ha nem gond én most 2 kocsit hoztam. - kezdek mondandómba, de ismeretlen kísérőm félrehúz. 

- Ha nyerünk megint egy kocsi plusz lesz, ugye? 

- Igen, nézek rá érdeklődve. - Látom a szemében, hogy kattognak a fogaskerekek odabent. - Elhoztam egy barátnőmet, ha nem gond. 

- Persze, nem. - mosolyodok el. De, hol is a kísérő? Először a csizmáját láttam meg, amint a Spyderből kiszállt. Majd azt, hogy szép, hosszú lábain fehér harisnya feszül, fekete miniszoknya és egy fehér blúz és szőke haj. Társaimnak elakadt a szava, csakúgy, mint nekem. 

- Hoppácska. Lássuk csak. - sétálok oda. - Figyelj, tőled sem kérdeznék semmit, csak, hogy tudsz-e vezetni? Elmosolyodik. - Igen, van egy Corsám odahaza..

- Corsa. Jó!! Ez tetszik! Amíg mi a barátnőddel kocsikázunk egyet, várj itt, jó? - Köszi. 

Miközben sétálok vissza régi - új sofőrömhöz, elmosolyodok.

- Tetszik! Látom belevaló csaj vagy, de most egyelőre koncentráljunk a feladatra. - Az autók nagyjából ugyanazok, mint legutóbb, azokkal gondolom tisztában vagy, mire képesek. Egy dologra figyelj. A fekete Diablo nagyon megy egyenesen, csakúgy, mint a Corvette. A többi inkább amolyan köztes megoldás. 

- És mit kell tudnom a Countachról? - hangzik a kérdés.

- Ó igen. Az új kedvencem. - Nos. Majd a pályán észreveszed. - Nevetek fel hangosan.

 4 kör. A szabályok a szokásosak. Felállunk szépen. Az előző verseny győztese leghátul, a vesztes legelöl. Így megy ez már jó ideje. Az autók egyenletes járása csak álca. Hamarosan elszabadul a pokol. A rajttól a Diablo jön ki a legjobban. Első sor, brutális erő. A Corvette követi, majd szépen mindenki. A nap még nem ment teljesen le, így a fényviszonyok még tökéletesek. Én leghátul a legkisebb és egyben legöregebb autóval. Az első kanyarok után, kiderül miért ezt a helyet választottam. Hiába a hatalmas erő, ha túl erős az autód, itt bizony megszenvedsz minden másodpercért. A Spyder előttem, de szépen tartja a tempót. Az AMG elmarad tőlünk, de a Diablo és a Corvette még elől. A második kör után a helyzet még ugyanaz, de senki nem tud igazán elszakadni a többiektől. Ekkor, az egyik mellékutcából egy rendőrautó vágódik közénk, a Spyder gyönyörű ívet rajzol az aszfaltra de kikerüli, csakúgy, mint én. Az ekkor már 4-ik helyen haladó Jaguar viszont nem tud mit csinálni, csúszás közben nekicsapódik a rendőrnek, aki szitkozódva száll ki, de minket ez nem érdekel. Száguldunk tovább. Kanyar kanyart követ, a Diablo csúszkál, küzködik, a Corvette próbálja megelőzni, sikertelenül. A Spyder egyszercsak meglódul és elhúz a két szerencsétlenkedő autó mellett, én követem, még épp befértem ebbe a jobbosba. Hosszú egyenes, szépen kiforgatom az autót, visít, élvezi. Mosolygok. A kocsiban felhangosítom a zenét, szükségem van rá, kell a ritmus. Balos, jobbos, hosszú egyenes, hirtelen váltás után megint egy balos majd egy alagút. Erre visz az utunk. Az alagútban mintha démonok hada énekelne. Földöntúli hangorkán közepette vágódunk ki az alagút túloldalán, amikor ismerős hang üti meg a fülem. A két rendőr az út két oldalán áll, villogó szirénával, de várnak. Hibáztak. Ekkora sebességkülönbséget ők nem hoznak be. Elviharzunk mellettük, majd a tükörben megpillantom, mekkora szerencsénk is volt. Akkor állítják fel a szöges drótot, mikor a Mercedes megérkezik. Szikrázó kerekekkel vágódik le az útról. Hoppácska. Ez most egy kicsit keményebb lesz, mint gondoltam. Morfondírozok magamban. A Ferrari szépen halad előttem, de a rutin hiánya látszik. Hiába, amennyire tudom, most csinál először ilyesmit. Kihúzódok mellé jobbra. Igen. A jobbkormány varázsa. Jobban érzem az út szélét, tudom, meddig mehetek. Melléérek, látom, koncentrál. A következő kanyar nekem kedvez. Jobbos. Szépen befordulok, majd kezdek távolodni tőle. Egyenes jön, majd kezdődik a következő kör. Nem állhatunk meg. Még nem. A zene egyre jobban kezd gyorsulni, mintha transzba esnék. Keményen markolom a kormányt, mikor a Jaguar mellett elszáguldunk. Utolsó kör. A rendőrautóban a sofőr épp cb-n beszélget. Nem számított rá, hogy jövünk még. A Corvette és a Diablo hirtelen megjelenik mögöttünk. Naigen, egyenes szakasz, előjön az erőkülönbség, de kanyar jön, lassulnak. Amikor az alagútból ismét kiérünk, felkészülök a legrosszabbra, hogy újabb szöget készítenek ki nekünk, de épp mással vannak elfoglalva. A Mercedes a feje tetején áll, sofőrje mellette ül, kezei hátrabilincselve. Pillanatnyi mélázásomból dudaszó térít vissza. Szemből egy kamion érkezik, szabályosan. Szerencsémre van helyem, beférek a Spyder elé, de úgy tűnik ez nem a Diablo napja. Hatalmas robajjal fúródik bele a teherautó elejébe. A verseny innentől már szinte sétagalopp. Countach - Spyder és a Corvette a sorrend. A győztes megnyerte az utolsó helyezett kocsiját. Hehe... Egy törött Jaguar. Jó az. A Chevy tulajdonosa, homlokát törölgetve sétál oda hozzám, miután a lányokkal egyeztetek a következő hét programjáról...

- Te. Az uncsitesóm mondta, hogy a városban jó kis utcaiversenyek szoktak esténként lenni. Nem nézzük meg, mit tudnak?

- Hm. Az bizony már egy másik játék... - mosolyodok el.

 

www.youtube.com/watch

Szerző: McBlade  2010.11.07. 23:37 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://negyedikepizod.blog.hu/api/trackback/id/tr202432524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása