Imádom a homokozót. Ha anyu egy kellemes nyári napon levisz az udvarra játszani, míg ő a szomszéd nénikkel beszélget tudom, hogy ráérek építeni egy jó nagy várat. Kedvencem, ha esetleg tudunk valahonnan vizet is szerezni, hogy a várárkot megtölthessem vízzel... Na egy olyan várnak nincs is párja.
Idejét sem tudom, mikor történhetett már... Talán tegnap volt.
A szomszéd Katival lent voltunk. Helyes kislány, de még csak 5 éves... Nem érti meg a bonyolult dolgokat, de én? Én már iskolás vagyok. Le tudom írni a nevem. Akár a homokba is.
Szóval, lent vagyunk, a környékbeli gyerekek még az oviban vagy az iskolában. Van aki épp most ért haza, a Géza... Kiabálva tájékoztat minket, hogy csak meguzsonnázik és jön... Gézukának nagyon komoly lapátja van. Majd karácsonyra én is ilyet szeretnék. Jó nagyot lehet vele meríteni. Nem olyan kis nyeszlett, mint az enyém. Már többször kicsúfoltak, hogy az enyém milyen kicsi... Nem értem. Homokozni tökéletes. Katika még sosem nevetett ki a lapátom miatt. Érdekes. A lányok a tehetségem értékelik, nem a méretet...
Mikor anyának elmeséltem, hogy miért csúfolnak, a szomszéd bácsi hangosan kinevetett és csak annyit mondott. Ne izgulj, megnő az és akkor a lányok még mindig szeretni fogják.. Hát, nem tudom, egy lapát hogy nőhet meg, de ha ő mondja...
Szóval a várárok. Sajnos pár nappal ezelőtt egy hasonló tervű - vizes - árkos várat csináltunk... Hogy miért sajnos? Jött a PISTI! Pistiről tudni kell, hogy van biciklije. Egy olyan béjemiksz, vagy mi. Az apukája kamionos, mindent megkap. Szóval odajött a PISTI és átugratott a váron. Aztán mikor megfordult, megállt a közepén és elkezdett kaparni. Szegény Zitának olyan lett a ruhája. Mondjuk, anyukája mondta neki, hogy ha összekoszolja a szép új ruháját, akkor többet nem jöhet homokozni. Vigyázott rá. Tényleg... De a Pisti... Az összes homok a hajára és a ruhájára ment.
Pistit sosem szidták le. Az anyukáka sokat dolgozik. Anya szerint valami kufa vagy mi. Nem tudom, egyik boltban sem láttam még... Nemmintha olyan sokat járnék boltba, de amelyikben voltam, abban nem láttam... Az apukája meg kamionos. Őt is még csak 2x láttam. Egyszer eléggé fáradtan kiesett a kocsiból, mikor megérkezett, egyszer meg mikor elköszönt a Pisti anyukájától... Az ő családjuk tökéletes. Látszik, hogy mindenki szereti a másikat. Azt mondta a Pisti apukája, hogy... húúú, mit is mondott... Ja. "Üdvözletem a kutyának meg anyádnak..." vagy valami ilyesmi. Hm. A kutya miért fontos, nem tudom...
Szóval vár. Homokozólapát, Kati és a Géza a nagy lapátjával. Az alapok kiásása mindig könnyen megy. Ilyenkor még tudom használni azt a piros vödröt amit a mamától kaptam szülinapomra. Szép piros vödör. A füle már egy kicsit megnyúlt, de szeretem ezt a piros vödröt. Haladtunk szépen. Kati elkérte a lapátot azzal segített... Mikor megvoltunk ezzel, megérkezett Géza is. Hozta a lapátját... Persze ilyenkor az történt ami szokot... Kati el akarta kérni a lapátot, miközben az enyémet eldobta. Ezek a lányok... Sosem becsülik meg azt ami az övék. Szóval Géza nem adta a lapátot. Ott veszekedtek az alap közepén, Kati már- már visítva kérte. Géza nem adta. Ő már 8 éves, nem lehet csakígy elkérni a lapátját... Ó nem... Pár perces huzavona után Kati kicsavarta a kezéből a lapátot és elkezdett volna ásni, de Géza meghúzta a haját... Ebből persze megint visítás lett.. Kati anyukája csúnyán nézett rájuk én persze ott sem voltam... Volt nekem elég bajom azzal, hogy a már megkezdett várat tökéletesítsem.
Egy pár perces sírás után felajánlottam Katikának a lapátom, hogy ha akar játszhat vele... Elfogadta. Azonnal megnyugodott. Hehe. Még a nyelvét is kinyújtotta a Gézára... "Az ő lapátja egyébként is szebb..." Ennek örültem. Anya már másik nénivel beszélget. Leültek és néha rámnéz. Mosolyog. Látja, hogy milyen okos vagyok.
Hm. Ezt a fiút nem ismerem. Egy új fiú jelent meg a homokozó szélén. Egy egész csomag homokozó fomrája van. Csillag, meg vártorony, meg várfal... Húúú. Micsoda kincsek. Gézával egyidősek. Egy osztályba járnak. Arrébb tolnak, hogy ezt a várfalat nézd, így... Ide egy tornyot... és ide meg egy kaput... Ekkor előkerül egy medzsboksz. Hűűű . Egy kisautó. Szép, csillogó a teteje. Forog a kereke... Egyre kevésbé férek a várhoz. A közepe már kész. Ott áll a csillogó medzsboksz. A várfal két körben fut a csillogó autó körül. "Nézd, te kisfiú..." szól hozzám a Géza osztálytársa... Ott simítsd le és akkor majd a korvett ki tud gurulni messzire...
Egyre messzebb kerülök a vártól, a váramtól, aminek én ástam ki az alapját, én ástam ki a várárkot... Szomorú vagyok... A lapátom is elveszett... Talán Katika eldobta valahol és elásták, nem tudom.
Anya rámnéz. Látja, hogy baj van. Mindjárt sírok. "Gyere, menjünk fürdeni..." Megyek, még teszek egy próbálkozást, hátha megtalálom a lapátom, de a nagyfiúk már mindent lesimítottak. "Nincs meg a lapátom!!" De senki sem figyel rám. Sírok. A szép lapátom. Elveszett...
