Egy tökéletesen elkészített tea története...

Csöndes vasárnap délután volt. A család a szobában tévézik, nekem pedig szükségem van egy kis lazításra. Úgy döntöttem, egy finom forró-ital a kertben, tökéletesen megfelelne. A konyhában feltettem a vizet forrni. Valami miatt a régi teafőző mellett döntöttem a vadonatúj automata helyett. Rövidesen víz fütyülve jelzi, hogy elérte a kellő hőmérsékletet, leveszem a tűzről és előveszek egy doboz teafüvet. Az első, ami a kezembe kerül. Nincs jelentősége válogatni, kiválasztottam egy filtert leraktam a tálcára majd a vizet átöntve a régi teáskannába, mellé egy csészét, citromot és némi cukrot elindultam kifelé. Utamon még látom, hogy kedvesem a gyerekekkel éppen valami mesét néznek, nem szólok, csak csöndesen mosolyogva megyek tovább.

Kiérve a verandára a lenyugvó nap finoman megvilágítja az arcom. Miután a tálcát az asztalra leteszem, leülök. Hallgatom a természetet, nézem a madarakat. A kutya is nyugton van, most neki sincs kedve kergetni a macskákat. Pihen mindenki. Bentről a gyerekek kérdései szűrődnek ki, de most nem figyelek rájuk. Hátradőlök a hintaszékben és pihenek.

Pár perc múlva rádöbbenek, hogy tulajdonképpen teázni indultam, így berakom a teafüvet a csészébe és várok. Nézem, ahogy az addig kristálytiszta vízben, hogy jelennek meg az első kis barna foltok, hogy színeződik el szépen lassan az egész. Finoman kavarva besegítek a folyamatnak, nehogy idő előtt kihűljön. Mikor már aranybarna színben pompázik az egész, egy kis cukor és citromlé hozzáadásával elérem a számomra kívánt ízt.

Ismét visszadőlök, immár a csészével a kezemben. Lassan körözve a kanállal a finom porcelán csészében. Csilingelő hangja először meglepi a kutyát, de rájön, hogy nem érdemes foglalkozni velem. Nem most van a játékidő.

A nap szépen lassan a távoli erdő mögé bújik, a szomszédos tó vizét vörösre színezve. Madarak röppennek fel hirtelen valahol a közelben és a szél is kicsit feltámad, de csak annyira, hogy jelezze, hamarosan itt az ősz, hamarosan véget érnek ezek a nyugodt, nyáresti pillanatok.

A tea finoman felmelegít, íze csodálatos. A gyerekek felmentek az emeletre, még játszanak egy kicsit a vacsora előtt. Kedves kijön hozzám, leül mellém, kezébe vesz ő is egy csésze teát. Csöndesen mosolygunk egymás mellett szótlanul. A tea ilyenkor kifejezetten jól esik. Ez a mi tökéletes teánk ezen az estén...