Hosszú órák óta furikázok. Megállás nélkül, egyenletes tempóban haladok a körgyűrűn. Várok. Várom a kihívót. Mögöttem fényszóró villan, jelzi, hogy eljött a verseny ideje. Nem kapkodhatok, a lehetőségeimhez mérten igyekszek felmérni az autót. Legutóbb ezt elnéztem. A kis toyota csúnyán megalázott. Még egy verseny kellett volna, hogy megvehessem a turbót az autómba, hogy legyen lehetőségem arra, hogy a nagyok közé lépjek. A kis glanza prüszkölve - fütyülve száguldott el mellettem és hamarosan már a látótávolságomon kívül volt. Percekkel később a parkolóban értem utol. Egy magas vöröses - barna hajú lány álldogállt mellette. A körmeit nézegette. Farmerban és pulóverben várt rám. Mikor megérkeztem, rámmosolyodott. Odaadtam neki a turbó árának jelentős részét. Íratlan szabály. Ennyi az annyi. Megköszönte és hangos nevetéssel ült be a kocsiba, ami füstölgő gumikkal vágtatott ki a parkolóból... Nevetése sokáig visszhangzott a fejemben. Én hülye. Így elnézni... De most nem hibázhatok. Egy focus. Azzal nem lesz gond. Villantok az elakadásjelzővel, kihívás elfogadva. Nekilódulunk a többsávos úton, cikázunk az autók között. Autóm tökéletesen felkészítve, szükségem van erre a győzelemre. Hosszú perceken keresztül kergetőzünk, majd szépen lassan kezd lemaradni, majd egyszercsak eltűnik a tükreimből. Nyertem. Most már megvan a pénz, hogy kihívjam a Skyline-t. Menni fog.

RX-7-esem már régóta vár. Mikor megérkeztem, annyi pénzem volt, hogy egy 206-osba fektessek be. Éjszakai versenyzés, egy 206-ossal. Sokan kinevettek. De az idő engem igazolt. Nem volt könnyű, párszor igencsak vért izzadtam, hogy tudjak haladni a terveimmel. Pontos tervem volt. Mikor elkezdtem, könnyen ment. A helyi fiúk nem jelentettek nagyob kihívást. De egyszercsak minden megváltozott. Gazdag ficsúrok jelentek meg a városban minden este. Először csak gyári autókkal jöttek. De milyenekkel, úristen. Diablo SV, Countach. Az a hír járta, hogy több lány is velük tart, de ők is... Ferrari spyder, XJ220-as Jaguar. Félelmetes. Ez így ment heteken át. Senki nem tudta tartani velük a tempót. Aztán az egyik nap... Nap? Este. Egy skyline jelent meg a városban. Mindenkit lesöpört az útról, nem volt ellenfele. Ekkor még csak álmodoztam róla, hogy valaha tudok ellene versenyezni. Szebb napokat látott szerelőnadrágomban bütykölgettem minden este az autóm. Nappal az egyik McDonald's ban melóztam, este pedig szerelgettem és terveztem, mit és hogy. Aztán jött a Glanza. Majdnem tönkretette a tervem, ó én ostoba. Egy lány... Várjunk csak. Hiszen ő vezette a Spydert. Úristen. Kocsit váltottak volna? Hm. Még eltökéltebb lettem. Ők a célpontjaim. Ők kellenek nekem.

Egyik este egy autó állt meg a házam előtt. A jaguar. Megdöbbentem. Szőke, magas, vékony lány szállt ki belőle. Versenyoverall volt rajta, haját a szemébe fújta a szél. Nem értettem, mit akarhat, biztos eltévedt. Hát nem. Engem keresett. Hallott rólam - ami mondjuk meglep - és segítségre volt szüksége. Miután közöltem vele, hogy a Jaguarok nem kifejezetten az én súlycsoportom, felnevetett és egy rendőrigazolványt vett elő. Lelki szemeimmel már láttam, hogy épp most csuknak le, de mint mondta, van megoldás, hogy elkerüljem. Segítenem kell neki, hogy a Skyline - ficsúrt elkaphassa. Mint kiderült, a rendőrség már igencsak régóta szemmel tartja. Egyelőre sosem sikerült rábizonyítani semmit. Apuci mindig megtalálta a kiskaput. Akció közben kell elcsípni. Az akciót én adom, a többi az ő dolguk. Nem akartam spicli lenni, főleg azért nem, mert nem így akartam lejátszani a dolgot. Ha király akarsz lenni, nem megmérgezni kell, hanem legyőzni. Nem ugyanaz. Belementem, de kétségek gyötörtek. Ha jó a sejtésem a nissan sokkal erősebb annál, mint terveztem. Nem baj. Igyekeznem kell, nincs sok időm.

Kint voltam a városban, pénzt gyűjteni, hogy Mazdám végre teljesen kész legyen, mikor tűzoltó sziréna hangjára lettem figyelmes. A lángok már messziről látszottak, gyanús volt, hogy arrafelé lakok én is. Odaérkezve láttam, amint az álmaim szépen lassan égnek porrá. A házam, a mazdám, az álmaim, a győzelmem. Mikor ott álltam, ismerős hangra lettem figyelmes. A szőke lány volt. "Holnap." Ennyit mondott és elsétált. Kétségbeestem. Honnan tudnék én holnap kiállni az ellen a szörny ellen? A 206-os bár egyben volt, messze nem egy súlycsoport. Sosem akartam ehhez folyamodni, de meg kellett tennem. Telefonáltam, bemutatkoztam és segítséget kértem, amit nem szeretek.

Másnap este, a rajtnál ott várt rám. Szépen feküdt az úton, nyugodtan, mintha aludna. Elsétáltam onnan. Mély levegőt véve haladtam új, ámbár ideiglenes autóm felé. Mikor begördültem melléjük, láttam a döbbenetet mindenki arcán. A nissant ismerték, tudták, hogy mire képes, de az én paripám ismeretlen volt errefelé. Senki sem számított rá, hogy egy viszonylag ismeretlen férfi idemerészkedik a nagyok közelébe. Nem kellett bizonyítanom semmit. Autóm megtette helyettem is. Porsche. A legszebbek közül. Kerek formája, rövid építése tökéletesen feküdt az én vezetési stílusomhoz.

A rajt váratlanul jött. Telefon csörgött a szervezőnél, hogy ha most nem indulunk, akkor bizony nem lesz este verseny. A rendőrök megneszeltek valamit. Hát belevágtunk azonnal. Ellenfelem autója prüszköl mellettem, mikor elindulunk, kerekeinek csikorgása messzire hallatszik. De eltávolodni nem tud tőlem. Tartom a tempót. Autóm üvölt, amint teljes gázt adok. Kanyar - kanyar után, elhagyunk néhány civilt, száguldunk az éjszakában. Kiérünk a körgyűrűre. A Skyline megül egy pillanatra, majd kezd távolodni tőlem. Ha így, hát így. Növelem a tempót, a tükörben látom, amint a hátsó szárny emelkedik. Az elektronika növeli a tapadást. Helyes, kelleni fog. Cikázunk az autók között a kivilágított úton. Egyszercsak egy helikopter zaja üti meg a fülem. Nem nehéz kiszúrni, majdnem hozzáér kocsim tetejéhez a talpa. Elrántom a kormányt, kivágódok alóla, tovább növelem a tempót. A kerekek már alig tudják tartani az autót az úton. A rendőrhelikopter most az ellenfelem veszi célba. Közeledik felé, de hirtelen megpillantják az alagutat, ahova bizony ők nem fognak beférni. Hirtelen felemelkedik, majd eltávolodik az úttól. A túloldalon már látjuk a történet végét. Rendőrautók villogása tölti be az alagút kijáratát, majd egy fényes csillogó csíkot látok meg a földön... A szögek. Mind a ketten fékezünk, a nissan kerekei hangos csattanással durrannak ki, majd pörögve vágódik a rendőrautók közé. Én sem járok szerencsésebben. Autóm kerekei hasonlóan megadják magukat a fémes kényszernek, lecsúszok az útról és egyenesen belefúrodok az alagút falába. Vérző fejjel kászálódok ki a kocsiból. A nissan tulajdonosa már bilincsben. Felém fegyveresek rohannak, meg sem próbálok elfutni. Leülök a roncs mellé és fogom a fejem. Úgy látom, mindenképpen börtön vár rám. Egyszercsak egy finom tapintást érzek a vállamon. - Jó voltál, de honnan szedted a Porschét? Hallom a kérdést mögöttem. - Teszter voltam náluk, majd 10 évig. Tartoztak egy kis szívességgel. - nevetek fel fájdalmasan - de ez egy régi történet.